Vízélénkítés és az egészség
Johann Grandert a vízélénkítéssel kapcsolatban a legtöbb felismerése bizonyosan megérzéseken és természeti megfigyeléseken alapult. A házimacskával történt tapasztalat után egyre gyakrabban jöttek az emberek Granderhez, akik először palackokban, később kannákban vitték a vizét.
Csak lassan jutott el tudatáig az a rengeteg visszajelzés, melyek sikeres javulásokról és egyéb felhasználási lehetőségekről tájékoztatták.
De vajon mi adja a biológiai magyarázatát a sok-sok pozitív tapasztalatnak?
A XIX. században Louis Pasteur,aki kidolgozta a csíra elméletet, munkássága során azt hirdette, hogy a betegségekért a külső kórokozók a felelősek és a megfelelő technikával ezek elpusztíthatók (antibiotikumok), kiűzhetők a szervezetből, ami által az egészség helyreállítható.
Kortársa, Claude Bernard professzor ezzel szemben azt vallotta, hogy: – “A mikroba az semmi, a terep/környezet minden.”
A két nézet közötti jelentős különbség, az, hogy míg Pasteur a megbetegedések okait a testen kívüli kórokozók behatolásában látta, addig Bertrand professzor azt állította, hogy ha elég erős a szervezet (immunr.), amelyet külső támadás ér, akkor az képes lesz legyőzni a megbetegítő hatást.
A két nézet összeegyeztethetetlensége a mai napig rányomja a bélyegét nemcsak a tudós, hanem a civil társadalomra is, hiszen a Pasteur-i nézeteket alkalmazzák az akadémiai orvoslás területén és tegyük a kezünket a szívünkre, nem sok háziorvos ösztönöz bennünket az immunrendszerünk erősítésére és a megelőzés fontosságára. Napjaink gyógyszerfelfogása, orvosi gyógyító gyakorlata, a „minden betegségre egy tabletta” nézete “uralkodik”, és a „táplálékod legyen a gyógyítód” nézőpontja került háttérbe, modern társadalmunkban.
A „biológiai terep” fogalma egy kis magyarázatra szorul az emberi szervezet vonatkozásában, éppen ezért nézzünk egy példát. Ha egy fa gyökerei olyan termőföldben vannak, amelyik tápanyagokban gazdag, megfelelően hidratált és jó ásványforrásokat tartalmaz, akkor ez a fa folyamatosan és gyorsan fog növekedni.
Míg, ha ugyanennek a fának a gyökerei olyan földbe kerülnek, ami mesterséges kémiai műtrágyát tartalmaz, vagy a talaj elveszítette a nedvességtartalmát, esetleg kiáztatta a savas eső, akkor ebben az esetben fa nem fejlődik jól, betegségek támadják meg, és idő előtt elpusztul. A fának a termőföld a „biológiai terepe.”
Ehhez kapcsolódva nézzük meg, mi a szervezetünk „biológiai terepe”! A testünk 70%-a víz! Az agyunk 90%-ban vízből épül fel, így a szervezetünk „biológiai terepe” alapjában véve abból a folyadékból áll, ami körülveszi a sejtek millióit, és ideális esetben táplálja őket, és elvezeti a salakanyagaikat. De ha a sejtjeink nem megfelelően tápláltak, ha kiszáradtak, vagy ha nem képesek megszabadulni a salakanyagoktól, akkor kevésbé munkaképesek, és elkezdenek magából a szervezetből táplálkozni, valamint lerombolják az immunrendszert. Tehát szervezetünk „biológiai terepe” a víz és a benne oldott tápanyagok! Felelőtlenség lenne azt állítani, hogy “a víz minden”, de víz nélkül, mint tudjuk nem létezhet élet.
Az pedig, hogy a bennünk lévő víz szerkezetének megváltoztatása (élénkítése) milyen hatással van az emberi szervezetre, derüljön ki az alábbi tapasztalatokból, melyeket az élénkített víz fogyasztók osztottak meg velünk.
A nyaklánccal kezdődött minden
Gudrun és Ernst Kohnhauser a “Gasthof Restaurant Spitzwirt” vendéglő tulajdonosai Liebochban, a Steiermarkban. A hajszoló munka, a nagy nyomás és az állandó alváshiány vette rá Ernst Kohnhausert arra, hogy egy Grander-nyakláncot hordjon.
Vendégei hamar észrevették, hogy a vendéglő szakácsa nyugodtabb és higgadtabb benyomást kelt. Ő maga így írja le a változást: “Életem azóta teljesen megváltozott.
Jobban bírom a terhelést, energiapotenciálom nagyobb lett.
Ha a vendégek megkérdezik, mi az oka nyugodtságomnak és kiegyen súlyozottságomnak, megmutatom nekik a Grander-nyakláncomat.”
Legyőzve a köszvényt
Alois Oßwald azon emberek csoportjához tartozott, akik a köszvénytől szenvednek. Ez a betegség 35 éve kínozza.
Alattomosan lép fel fájdalmas lökésekben. Az idők során szinte az összes ízülete begyulladt, megmerevedett és hasogatott. A löketek 14 naponta jelentkeztek. Az utóbbi években Oßwald úrnak mankókra volt szüksége.
A Cortison-preparátumokkal és a különböző házi szerekkel történő kezelés már nem segített, és Alois Oßwald, régóta munkaképtelenen és szinte már csak ágyban fekvő betegen, megérkezett testileg és lelkileg is a mélypontra.
1999 augusztusában egy hölgyismerőse, akinek otthon Grander-élénkítője volt beépítve, elkezdte élénkített vízzel ellátni,
amit naponta megivott.
És mert a beteg szívesen fürdik, mivel a meleg jót tesz neki, a család – a Grander-tanácsadóval egyeztetve – szintén beépíttetett egy élénkítőt otthonra. A fürdőzések során egyszer észrevette, hogy a víz érzete puha és selymes, akár fürdőolaj esetében. Felesége azonban csak vizet engedett a kádba – élénkítettet. “Onnan kezdve lassan felfelé ívelt a dolog.” A napi ivás és fürdés annyira rendbe hozta a testét, hogy Alois Oßwald alig egy év után ismét sétálni tudott. A legszebb azonban az volt, hogy a rohamok ritkultak, végül teljesen kimaradtak.
Két hónappal később hosszú idő óta saját maga nyírta a füvet. Az ízületi duzzanatok lementek, a gyógyszerszedést fel lehetett függeszteni.
Ma Alois Oßwald közepes hosszúságú hegyi túrákra képes – olyanokra, amelyeket utoljára 35 évvel ezelőtt tudott élvezni. “Noha úgy hangzik, mint egy csoda, nem az – ez az élénkített víz!”
Az ifjonti lóhölgy
A Grander víz egyformán pozitívan hat minden élő szervezetre. Így van el az állatok esetében is.
Egy lovas tapasztalat megtekintéséhez kattintson IDE.