Sejtbiológiai felfedezések
Mielőtt a konkrét tapasztalatok közül vizsgálna meg néhányat, javaslom vizsgáljuk meg közösen a háttérben meghúzódó fizikai/biokémiai alapelveket, hogy érthetőbbé és elfogadhatóbbá váljanak az élénkített vizet fogyasztók tapasztalatai.
Vizsgálódásunkat a sejtek közötti kommunikációval kezdjük és a szervezetünkben található, az immunrendszerünk kb. 75%-át adó “jó baktériumok” élettér támogatásával zárjuk. Napjainkat információs és kommunikációs korszaknak nevezik és ebből a fajta megközelítésből sokat megérthetünk a víz szervezetünkben betöltött szerepével kapcsolatban. Az információ és a kommunikáció egymástól elválaszthatatlanok. Gondoljunk csak arra, hogy mit ér az olyan információ, ami nem jut el hozzánk, és így nem szerzünk róla tudomást? Számunkra semmit! Hiszen ha egy információ„adó” forrástól nem jut el hozzánk, mint „vevőhöz” az új információ akkor a kommunikáció nem valósul meg. 
A kommunikáció egyik jól ismert problémája az, hogy az információ hiányosan vagy pontatlanul, azaz torzítva jut el hozzánk (pl. egy helységben tízen egymás fülébe sugdosva adják át egymásnak információt és megkérdezik az utolsót, hogy mit volt az eredeti üzenet). Mi az a mód, ahogyan a testünkben az információ eljut A-ból B-be? Hogyan torzulhat az eredeti információ és hogyan tudjuk azt korrigálni? Mi ebben a sejtbiológiai kommunikációs témában a víz szerepe? Az információ eljuttatása vagy elvezetése A-ból B-be kapcsolatban van a víz dielektromos állandójával azaz szigetelőképességével. Az elektromosságból ismert a dielektromos állandó. A jég például 3-5 értéket vesz fel, a hagyományosan ismert rendezetlen, döntően monomér molekulákat tartalmazó víz dielektromos állandója 75-85 közötti értéket vesz fel.
A rendezett víz dielektromos állandója nagyon is megváltozik és a szigetelőképessége nagyságrendekkel kisebb, nagy merészséggel vezetőnek is nevezhetjük. A rendezett víz nem nyeli el a töltéseket, hanem felületén töltésátadásra képes.
Ennek óriási szerepe van a sejteket körülvevő hidrát-burokban, ahol is a sejtek közötti kommunikációk elektromos jeleit kell továbbítani. Abban a pillanatban, ha sérül a rendezett víz struktúrája, képletes nyelven beroppan a rendezett víz membránszerkezete, a sejtek kommunikációja sérül. (Ebben az állapotban fordul leginkább elő a sejtburjánzás. Ezekre a „jégszerű” rendezett víztartományokra az élő sejtek körül a 60-as években figyeltek fel a kutatók. Azt is megfigyelték, hogy az egészséges sejtekkel ellentétben a daganatos sejtek belsejében deformált, rendezetlen vízszerkezet található).
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a rendezett és a rendezetlen víz közötti információátadó képesség különbsége hasonlítható a síkfutáshoz és a gátfutáshoz. Mindenki számára egyértelmű a kettő közötti különbség és ha nekünk magunknak kellene 100 m-t futnunk akadályokkal vagy azok nélkül, akkor egyértelműen éreznénk, hogy mikor lenne a futásunk nagyságrendekkel könnyebb.
Mivel a sportteljesítményeket az elvégzésükhöz felhasznált idő alapján díjazzák, befutók csak úgy lehetünk, ha a lehető legrövidebb idő alatt érünk a célba. Márpedig a testünk biokémiai válaszreakciói a másodperc töredékei alatt játszódnak le, amelyek a sok kicsi sokra megy elvet követve meghatározhatják a sejtfolyamataink irányát.
A másik manapság sokat hangoztatott terület az immunrendszerünk állapota. Az immunrendszerünk működését nagyrészt a bélrendszerünkben lévő “jó” baktériumoknak köszönhetjük. Vannak viszont “rossz” azaz az emberi élet számára káros, patogén hatású baktériumok is, amelyeket a legjobb elkerülnünk. Mondhatnám ill. írhatnám, hogy a legújabb kutatások szerint, de már az 1930-as években Dr. Royal Raymond Rife és később Dr. Gaston Naessens felfedezték és bizonyították, hogy a nem azért betegszünk meg mert valami mikroorganizmus bekerült a szervezetbe, hanem azért mert valamilyen hatás átalakította egy betegséget okozó formává (szomatid vagy szimbionita elmélet). Az eredeti kiváltó ok tehát nem a vírus, hanem például egy sokk, vagy toxinok, vagy sugárzás, vagy negatív gondolkodásmód stb. – azaz mindig a legyengült test kémiai traumája, ami oxigénhiányos szöveteket eredményez, savas kémhatással, ami a mikróbák elszaporodásának kedvez. A betegségek tehát az egyensúly felbomlásából keletkeznek, amivel kapcsolatban az a kérdés adja magát, hogy miként tudjuk megnövelni a “mérleg serpenyőjében” a jó baktériumok arányát, hogyan tudjuk elősegíteni a számukra pozitív élettér létrejöttét?
E kérdés tisztázásához hozzunk egy másik példát. Tudjuk, hogy nem egy háborút vesztettek már el amiatt, hogy a hadtáp nem tudta ellátni a feladatát, nem tudott gondoskodni a katonák ellátásáról és emiatt legyengültek, megbetegedtek és visszavonultak, ha volt hozzá erejük vagy végleg odavesztek. Nos hadtáp oldalról megközelítve vizsgáljuk meg a baktériumok táplálkozási szokásait, étrendjét. Meghökkentő dolgokat fogunk találni! Nézzük először azt, hogy mitől patogén a patogén baktérium, és mi a táplálkozási jellemzője?
A baktériumok kétféle forrásból szerezhet energiát a saját életének a fenntartásához. Az egyik abból, hogy megeszi a cukrot vagy átalakítja a vasat, bármit megeszik és biokémiailag ebből szerez energiát és ezek a baktériumfajták azok amik patogének. A másik fajta az energiáját a vízszerkezetből is nyeri! A sejtjeinkben nagyon magasan strukturált víz van, és ennek a strukturáltsága és az energiaszintje nagyon fontos a sejtjeink egészsége szempontjából és ha bármi ezt az energiát elveszi, leszívja vagy tönkreteszi az ránk patogén lesz és akkor mindenféle bajunk és betegségünk lesz. Ezek a megdöbbentő gondolatok eszünkbe juttatják a Japán Masaru Emoto vízkutató fotóit és rájövünk arra, hogy a szépségben nemcsak az esztétika hanem az erő és az élet és az egészség is benne foglaltatik.
Mivel nem mindannyiunknak van otthon ilyen nagyítású mikroszkópja és szeretjük a saját tapasztalati eszköztárunkkal megismerni azt, hogy miről is van szó, had hozzam fel példaként azt, amit személyes beszélgetések alkalmával mindig megemlítek, az ütődött alma esetét. Vegyünk két almát, az egyik szép pirospozsgás és semmi sérülés nem látszik rajta, a másik ugyanarról a fán, sőt ágon is termett, de van egy kis szépséghibája, leesett a földre és az ütődés következtében zúzódott a húsa. A héja nem szakadt ki és még “egyben van”, de tudjuk, hogy ha beleharapunk nem ugyanaz lesz az élvezeti értéke mint az ép társának, sőt még azt is sejtjük, hogy sokkal hamarabb fog megromlani. Nem tetszik az íze és az állaga sem, pedig minden benne van aminek egy almában benne kell lennie és nem is vettünk ki belőle semmilyen “alapanyagot”. De miért is e változás? Nos a fönti alapelvek figyelembevételével kijelenthetjük, hogy az élő anyagon (minden amiben víz van) belüli térszerkezetnek kulcsfontosságú szerepe van az élő egyed (legyen az emberi/állati vagy növényi) egészsége, ellenálló képessége és élettartama között.
A világegyetemben a kozmikus energiák irányítása alatt a rendezettségre törekszik minden, hiszen ez jelenti számára az életet. A víz térszerkezete segítségével képes a teremtés üzenetének rezgéseit felfogni. Minden és mindenki aki ettől eltér a “romlás” és a megsemmisülés, a földbe való visszatérés útján indul el. A rendezett víz csak az életet szereti, és a rezonanciaképesség elvesztésével azonnal elindul a szervezett élet bomlása.
Mindezek ismeretében bizton állíthatjuk, hogy Johann Grander természettudós találmánya szolgáltatja az emberiség egyik legnagyobb értékét: a mozgás nélküli információs víz hasznát. Ez azért egy felülmúlhatatlan csoda, mert a víz, mozgás nélkül elveszti azt a rezgéstartományt, ahol az univerzumból felvett legmagasabb szintű energiaminőséget, az életenergiát meg tudná tartani és tovább tudná adni. Ez az egyedülálló mechanikus – ettől hiteles, a vízkommunikációt kihasználó – technológia biztosítja az emberek számára a tökéletes élő információs, életenergiát biztosító vizet.
A Grander vízélénkítőkben egy zárt cellába rögzített élő víz található, amely az energiátlan „ halott vizeket” képes újraéleszteni, élővé tenni és minden élőben, legyen az növényi vagy emberi/állati egyszerűen átadni azt az életenergiát a benne lévő sejteknek, amitől azok működése harmonikusabbá és egyértelműen jobbá válnak.